én és én

Váci Mihály: Kettesben önmagammal

Aki voltam, milyen messze van tőlem, 
s aki leszek, az már milyen közel. 
Már utolér, mellém lép, 
támogat és átölel.

Biztatva suttogja: Ne félj! 
Valahogy majd csak megleszünk, 
hiszen szívünk marad a régi, 
s ketten talán csak megőrizzük az eszünk.